„Az elmúlt évtizedek egyik fő oktatásfilozófiai vitája a kompetenciák fejlesztése és a tárgyi tudás átadása körül forgott. A kreativitás tanítását hangsúlyozó tendenciák megerősödtek, miközben az iskola korábbi szociálpedagógiai funkciója vitatottá vált.
Előtérbe került az a felfogás, hogy az iskola elsődleges feladata a társadalmi jóllét és az egyéni kibontakozás biztosítása, míg a klasszikus tudás átadása a második helyre szorult. E megközelítés szerint a boldoguláshoz szükséges kompetenciákat (például a kreativitást) az osztályteremben kell fejleszteni.
Ezzel szemben A konzervatív iskola című könyvben idézett gondolkodók, elsősorban T.S. Eliot és Oakeshott szerint az általános és középfokú oktatás fő feladata a kulturális indoktrináció, a klasszikus tudásalapra épülő normák elsajátítása és alkalmazása.
Ennek előfeltétele egy kulturális kánon elismerése és az abba való beavatás szükségessége.
Ahogy T. S. Eliot rámutat, ez a kulturális kánon nem áll ellentétben a kreatív képesség fejlesztésével.
A kreativitáskutatók egyetértenek abban, hogy szilárd tudásbázis nélkül nem lehet beindítani valami új létrehozásának a folyamatát, és hogy a klasszikus alapok, a korábbi ismeretek elsajátítása segíti az új felfedezését.
Mint Nancy Salay, a Queen's University kutatója hangsúlyozta, a kreativitás fejlesztésének is alapját képező kiterjedt ideghálózatot csak széles körű tárgyi tudás elsajátítása révén lehet kiépíteni.
Vagyis a műveltség átadása, a nemzedékeken átívelő közös eszmékbe való beavatás alapvető oktatási cél, még akkor is, ha a kánon idővel, természetszerűleg, az új feltalálóknak és új felfedezéseknek köszönhetően megváltozik.”
Nyitókép forrása: MTI/Komka Péter